Egy kitűnő programsorozat, a család aprajának nagyjának. A témát, a felkészülést komolyan vesszük, ám a hangulat oldott, és kötetlen. Felnőtteket is várunk!

Mindszenty bíborosLourdes-ról szóló elemzése – egy másik homíliájában – így hangzik: „Lourdes-ban van egy nemzetközi orvosi iroda. Abban nagy számú orvos van jelen és ezek, hol többen, hol kevesebben vannak, részben hívők, részben hitetlenek, kimondottan az Egyház ellenségei is ott vannak köztük, akik Zolának a lobogója alatt működnek itten. Az iroda közli: 100 esztendő alatt több száz Lourdes-i gyógyulást vizsgáltak felül és erről az ő kiadványuk tartalmazza 1954-ig bezárólag, hogy 58 olyan gyógyulást találtak, amiket ők, mint orvosok gyógyulásukban sem megérteni, még kevésbé véghezvinni nem tudtak.

„Koromsötét volt 1858. február 11-én reggel. Zúgást hallottam (…) A mező felé fordultam, és láttam, hogy a fák levelei meg sem mozdulnak. Felemeltem a fejemet és a tekintetem ekkor a barlangra szegeződött. Egy Hölgyet láttam fehérbe öltözve. Fehér ruhája volt és hozzá egy kék öv, a lábain pedig egy-egy sárga rózsa. Ugyanilyen volt a rózsafüzérének is a színe. (…) keresztet akartam vetni, de nem tudtam felemelni a karomat. A Látomás keresztet vetett és én nagyon lassan fel tudtam emelni a kezemet és én is keresztet vetettem.

Március 2-án a Szűz a következőt kéri:

„Menj és mondd meg a papoknak, hogy jöjjenek ide és építsenek itt kápolnát!”

A plébános bizonyosságot akarva a jelenés asszonyának neve után érdeklődik, de Bernadett nem tud mit mondani. A plébános jelet akarva mondja a gyermeknek, hogy kérje meg a Hölgyet, hogy virágozzék ki a rózsabokor, és a kápolna felépül. A Szűz mosolyog a kérésen, s csupán ennyit mond:

„Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat.”

A forrás vize egyre bőségesebben árad, elhagyja a barlangot, s vize letisztul.

A franciaországi Lourdes a Pireneusok között, a Gave patak mentén húzódik meg a spanyol határ mentén, közel a Földközi tengerhez. A kegyhely a jelenések előtt nyomorúságos kis település.
Három gyermek, Bernadette és Maria Soubirous, a helyi szegény molnár lányai és Janka Abadie 1858. február 11-én fát szedegetnek a Massabielle szikla környékén. A malompatakon átgázolnak, de a 14 éves beteges Bernadett elmarad társaitól. Váratlanul erős szélzúgásra lesz figyelmes, és feltekintve a patak túloldalán egy sziklahasadékban a Szent Szüzet pillantja meg.

KILENCEDIK JELENÉS
(1981. július 2.)

Július 2-án csütörtökön a látnokok a templomba jöttek a néppel és imádkoztak a kérés szerint, majd a plébános szentmisét mutatott be. Utána a látnokok tolmácsolták a Szûzanya üzeneteit. Jozo atya 3 napos szigorú böjtöt kért a hívektõl, akik meglepetésére egybehangzóan igennel válaszoltak Az atya ekkor rádöbbent, hogy most valami rendkívüli történik a plébánián.

TIZEDIK JELENÉS
(1981.

HETEDIK JELENÉS
(1981. június 30.)

Kedd délelõtt két szociális munkásnõ igyekezte kifürkészni, hogy ki szervezi ezeket a tömeggyûléseket és rávették a kis látnokokat, hogy kocsival jöjjenek velük kirándulni. Ekkor Marija, Vicka, Ivanka, Mirjana és Jakov vettek részt a kis "kiránduláson". Èapljinába autóztak és üdítõvel kínálták a gyerekeket. Még egy játszótéren is megálltak nekik, csak hogy a bizalmukba férkõzzenek.
Fél hét tájban kérték a látnokok, hogy álljanak meg Cernben, de õk úgy tettek mintha nem hallanák õket.

ÖTÖDIK JELENÉS
(1981. június 28.)

Másnap a vasárnapi mise után az atya kikérdezte Ivánkát az eseményekrõl:

- Ivanka, tudod azt, hogy sokan, akik elmennek a templom elõtt méltatlankodnak amiatt, hogy semmit sem látnak, és semmit sem hallanak. Egyesek nagyon ki vannak ábrándulva.
- Én nem tehetek errõl.
-Tudom…de miért nem ad valami jelet?
- Hát, ezt nem tudom. Azt mondta, hogy a nép higgyen szilárdan…
- Én csak azt mondom magának, hogy láttam, és nem érdekel, hogy hisz-e abban vagy sem.

HARMADIK JELENÉS
(1981. június 26.)

A harmadik napon már tömegesen érkeztek Meðugorjeba és egyenesen a Podbrdo felé vették útjukat. Vicka, Jakov, Mirjana, Ivanka, Marija és Ivan, az egész napot várakozással töltötték.

A hat látnok

Délután 6 óra tájban elindultak fel a hegyre. Milka is velük tartott abban a reményben, hogy újra meglátja a Szûzanyát, de csak azt látta amit a többi jelenlevõ: egy nagy villámot, amely végighasított az égen és összekötötte a mennyet a földdel.

MEDUGORJE

Meðugorje /ejtsd: Megyugorjé/ Nyugat-Hercegovinában Mostartól délre Assisi magasságában helyezkedik el a 43. szélességi fokon.

Meðugorje látképe a Križevacról
(2004.)

AZ ELSÕ JELENÉS
(1981. június 24.)

1981. június 24-én két leány - a 15 éves Ivanka Ivankoviæ és a 16 éves Mirjana Dragièeviæ - a Bijakoviæi /Bijakovityi/ faluból délutáni sétára indultak a nagy hõségben. A házakon túl a Crnica hegy felé vették az irányt.

Fatima a jelenések idején 35-40 tanyát egyesítő portugál kis tanyaközpont. Innen pár kilométerre található Cova da Iria (Szent Irén völgye) ahol a Mária-jelenések kezdődtek. Az Aljustreli tanyán élő gyerekek itt legeltették bárányaikat. Nemcsak rokonok, de jó barátok is voltak. Minden délben együtt mondták el térden állva a rózsafüzér imát, majd játszottak tovább, miközben a nyájra is ügyeltek. A domboldalon levő kövekből kis házikót építettek nem is sejtve, hogy itt nemsokára Portugália legnagyobb bazilikája fog magasodni.