A jóban-rosszban gondolkodás lényege a megkülönböztetés. és addig a gondolkodásom része, amíg magamat valaki másnak gondolom. szóval hihetem én azt, hogy nem gondolkodom jóban meg rosszben, az első tanult program bevillanásánál észre sem veszem az ítéletet... Előzmény: OpenMinded, 2007-09-14 09:47Érdekes ez a "Jóban-rosszban gondolkodás". A filozófia tanárt is azzal készítettem ki, amikor megkérdeztem, hogy akkor az a "rossz", ha jóban és rosszban gondolkodunk? :)

Válasz

Érdekes ez a "Jóban-rosszban gondolkodás". A filozófia tanárt is azzal készítettem ki, amikor megkérdeztem, hogy akkor az a "rossz", ha jóban és rosszban gondolkodunk? :)Előzmény: zsuzsi, 2007-08-29 09:40 Szerintem ez a bűnbak keresés is onnan indul ki, hogy még mindig jóban és rosszban gondolkodunk. Na meg magamban és másban. Az már csak egóntól függ, hogy kívül keressük a hibást vagy belül, bár ha magunkban akkor hajlamosak vagyunk (legalábbis én) azt hinni, hogy ez már haladás, és hogy ezzel előrébb járok. Pedig ha ezen agyalok... :)))

Válasz

 Szerintem ez a bűnbak keresés is onnan indul ki, hogy még mindig jóban és rosszban gondolkodunk. Na meg magamban és másban. Az már csak egóntól függ, hogy kívül keressük a hibást vagy belül, bár ha magunkban akkor hajlamosak vagyunk (legalábbis én) azt hinni, hogy ez már haladás, és hogy ezzel előrébb járok. Pedig ha ezen agyalok... :))) Előzmény: Ibolya, 2007-08-28 15:36ez viszont azzal járhat hogy magamat kezdem hibáztatni. miért keresünk mindig "bűnösöket"?

Válasz

ez viszont azzal járhat hogy magamat kezdem hibáztatni. miért keresünk mindig "bűnösöket"? Előzmény: OpenMinded, 2007-08-28 10:07Önmagunknak megbocsátani talán a legnehezebb. Bevallani és beismerni az új felismerés tükrében, hogy minden korábbi önámításon ellenére én vagyok a felelős azokért a korábbi  dolgokért és történésekért, amiket és főleg AHOGY én megéltem, s hogy korábban másokat hibáztattam mindezért, akik akkori énem szerint nem a "megfelelő" döntést hozták meg az én nyugalmam érdekében... 

Válasz

:) a hullámvasútat én is ismerem:) szerintem unatkoznánk. amúgy pedig azt gondolom, ezzel kell megbékélnünk végső soron, hogy hozzánk tartoznak ezek is. Előzmény: zsuzsi, 2007-08-28 09:31Én is sok mindenről azt hiszem, hogy ezt a játszmát már letudtam, és néha úgy érzékelem, hogy már "csak" reflexből, megszokásból megyek bele bizonyos játszmákba, és ezek idegesítenek, hangolnak le a legjobban. Ilyenkor nem értem magam, hogy miért van erre szükségem, olyan mintha egy hullámvasúton ülnék... :) azt hiszem félek attól, ha nincs probléma vagy kanál, és ilyenkor rá kell, hogy döbbenjek, hogy még mindig nagyon földhöz ragadt vagyok, márpedig tuti, hogy ettől az énemtől szabadulnék megleginkább :) Szeressem meg, fogadjam el, igaz? oké :)) 

Válasz

mindig az a rossz ami éppen van.. ha az ellenkezője lenne, akkor az lenne a rossz... a jó az azért rossz szerintem, mert mindenbe a rosszat, a hibát keresem... nem hiszem el hogy jó is lehet...a rossz meg azért jó mert akkor legalább érzem hogy történik valami:DElőzmény: zsuzsi, 2007-08-28 10:27 De mondja már meg valaki, hogy erre minek van szükség???  Az emberi fajnál ambivalensebb, ellentmondásosabb lényt... Nem elég, hogy megkülönböztetünk jót és rosszat, ráadásul a rossz a jó, és a jó a rossz, hát érti ezt valaki? :))

Válasz

 De mondja már meg valaki, hogy erre minek van szükség???  Az emberi fajnál ambivalensebb, ellentmondásosabb lényt... Nem elég, hogy megkülönböztetünk jót és rosszat, ráadásul a rossz a jó, és a jó a rossz, hát érti ezt valaki? :))Előzmény: alcsi, 2007-08-28 09:45ismerős..:) én nem tudom elviselni, vagy nem vagyok hozzászokva ahhoz hogy nincs semmi problémám... és ilyenkor gyártok magamnak párat:D vagy az lesz a problémám hogy nincs probléma:)mostanában folyamatosan jól érzem magam a bőrömben bármi is történjen... tegnap pl ebből csináltam magamnak problámát..:) erről nem tudok leszokni.. valami kell...:)

Válasz

Önmagunknak megbocsátani talán a legnehezebb. Bevallani és beismerni az új felismerés tükrében, hogy minden korábbi önámításon ellenére én vagyok a felelős azokért a korábbi  dolgokért és történésekért, amiket és főleg AHOGY én megéltem, s hogy korábban másokat hibáztattam mindezért, akik akkori énem szerint nem a "megfelelő" döntést hozták meg az én nyugalmam érdekében... Előzmény: Ibolya, 2007-08-28 08:59Magamat szoktam hibáztatni, pedig ez pont akkora hülyeség mintha másokat hibáztatnék. Aztán van hogy eljutok arra a pontra hogy elég, ha minden az én hibámból van akkor sem fogom ezért utálni magamat. vannak dolgok amikről hiszem sőt tudom hogy túltettem magam de mégis előjönnek és mégis befolyásolnak ez miért van?

Válasz

ismerős..:) én nem tudom elviselni, vagy nem vagyok hozzászokva ahhoz hogy nincs semmi problémám... és ilyenkor gyártok magamnak párat:D vagy az lesz a problémám hogy nincs probléma:)mostanában folyamatosan jól érzem magam a bőrömben bármi is történjen... tegnap pl ebből csináltam magamnak problámát..:) erről nem tudok leszokni.. valami kell...:)Előzmény: zsuzsi, 2007-08-28 09:31Én is sok mindenről azt hiszem, hogy ezt a játszmát már letudtam, és néha úgy érzékelem, hogy már "csak" reflexből, megszokásból megyek bele bizonyos játszmákba, és ezek idegesítenek, hangolnak le a legjobban. Ilyenkor nem értem magam, hogy miért van erre szükségem, olyan mintha egy hullámvasúton ülnék... :) azt hiszem félek attól, ha nincs probléma vagy kanál, és ilyenkor rá kell, hogy döbbenjek, hogy még mindig nagyon földhöz ragadt vagyok, márpedig tuti, hogy ettől az énemtől szabadulnék megleginkább :) Szeressem meg, fogadjam el, igaz? oké :)) 

Válasz

Én is sok mindenről azt hiszem, hogy ezt a játszmát már letudtam, és néha úgy érzékelem, hogy már "csak" reflexből, megszokásból megyek bele bizonyos játszmákba, és ezek idegesítenek, hangolnak le a legjobban. Ilyenkor nem értem magam, hogy miért van erre szükségem, olyan mintha egy hullámvasúton ülnék... :) azt hiszem félek attól, ha nincs probléma vagy kanál, és ilyenkor rá kell, hogy döbbenjek, hogy még mindig nagyon földhöz ragadt vagyok, márpedig tuti, hogy ettől az énemtől szabadulnék megleginkább :) Szeressem meg, fogadjam el, igaz? oké :)) Előzmény: Ibolya, 2007-08-28 08:59Magamat szoktam hibáztatni, pedig ez pont akkora hülyeség mintha másokat hibáztatnék. Aztán van hogy eljutok arra a pontra hogy elég, ha minden az én hibámból van akkor sem fogom ezért utálni magamat. vannak dolgok amikről hiszem sőt tudom hogy túltettem magam de mégis előjönnek és mégis befolyásolnak ez miért van? Előzmény: OpenMinded, 2007-08-27 16:08vagyunk ezzel igy egy páran.. :) Rajtad múlik, ha már észreveszed és tudatosítod az emléket, akkor van esélyes foglalkozni vele, vagyis megfigyelni és megvizsgálni, hogy mit nem bocsájtottál még meg az ellened "vétkezőknek". Amikor benne vagyok a képzeletemben, akkor nekem is az TŰNIK az egyetlen valóságnak, hiába probálom kezdetben emlékeztetni magam, hogy "valami nem stimmel". Ekkor két van elöttem. Vagy belemegyek és elmerülök a dologban, hogy minden érzésével együtt vizsgáljam meg, hogy mi is ez bennem, vagy keresek valami mást amire figyelni tudok, s ami hatására ezek a képek eltünnek belőlem, mégha csak átmenetelig is... Illetve van egy harmadik út is, hogy belemegyek és nagyon elkezdem sajnálni magam, hogy "nekem milyen rossz és bezzeg másnak miért sikerül, amikor én jobban megérdemelném", de ezt az útat nem javaslom... :)

Válasz