igen, egyetértek... a kommuna 24 órában intenzívebb, mint a hétköznapi életünk. mert bár sok közösséggel érintkezünk nap mint nap, de ezek a csportok váltják egymást. pár óra család (ami viszont jobban vérre megy mint a kommuna), felületes munkahelyi izék... a kommunában együtt alszunk, eszünk, háztartássosozunk, együtt melózunk melóhelyen, együtt szórakozunk. nem felületes mint a melóhely, de nem olyan évtizedekre szóló, drámai dolog mint a család. kevésbé van tétje. én így éltem meg. és tán ezért is - mivel szabadabb vagyok - nagyon jó terep.Előzmény: OpenMinded, 2007-08-15 09:59Igy van, s végül is minden emberi kapcsolatunk egy emberi "közösségünk", s nem egy közösséghez tartozunk (család, munkahely, baráti társaság), ahol folyamatosan ezt gyakoroljuk, amikor nézeteltérés vagy konfliktus adódik valami kapcsán. A valódi kommuna legfeljebb azért gyósítja fel a folyamatot, mert "lakva ismeri meg az ember a másikat"... :)Előzmény: Berna, 2007-08-14 17:10a kommuna jó terep gyakorlatozni akár ezt is..és persze bármilyen emberi közösség alkalmas rá...

Válasz

Igy van, s végül is minden emberi kapcsolatunk egy emberi "közösségünk", s nem egy közösséghez tartozunk (család, munkahely, baráti társaság), ahol folyamatosan ezt gyakoroljuk, amikor nézeteltérés vagy konfliktus adódik valami kapcsán. A valódi kommuna legfeljebb azért gyósítja fel a folyamatot, mert "lakva ismeri meg az ember a másikat"... :)Előzmény: Berna, 2007-08-14 17:10a kommuna jó terep gyakorlatozni akár ezt is..és persze bármilyen emberi közösség alkalmas rá...

Válasz

a kommuna jó terep gyakorlatozni akár ezt is.. és persze bármilyen emberi közösség alkalmas rá...

Válasz

én is el tudom képzelni :)... de ha már ez lesz a jellemző gyakorlat, akkor már nem a Földön fogunk élni :) és kommunára se lesz szükség addigra :)

Válasz

Egyetértek abban, hogy húzhat valamerre a külső szemlélő a vitás ponton kivüli szimpátiája vagy ellenszenve miatt, azt viszont nem gondolom, hogy ennek minden esetben igy kellene lennie. El tudok képzelni olyat esetet, hogy a külső szemlélő kvázi maximálisan elfogulatlan tud maradni, s egyedül az "valóság" szemszögéből nézve képes értékelni a látottak és hallottakat.Igen, a folyamat valóban ez ami segíthet túllépni a "csipőből" válasz esetleges szubjektivitásán, ám továbbra sem gondolom azt, hogy feltétlenül és biztosan lennie kell szubjektív első reakciónak...:)Előzmény: Berna, 2007-08-14 15:27én úgy képzelem, hogy a harmadik szemlélő ilyenkor maga is húz valamerre, hanem is témához, hanem személyhez, de mivel ő kevésbé érintett a dolgoban - vagyis nem objektív, csak objektívebb - , ezért hamarabb észreveszi magánál ezt az elfogultságot, önvizsgál öntudatlanul a vitázók tükrében és eztán jelez feléjük kívülről és objektíven már... én így éltem meg...vagyis mindenki szubjektív, csak a harmadiknak kevésbé húsbavágó a cucc és ezért tud felülemelkedni és szitut korrigálni magában és a 2 fél között...kiscsoportos terápiás közegben is tapasztaltam ezt a folyamatot a pszichológusoknál is. azért nem regálnak azonnal, mert hagyják magukat a tükörben megnézni és utána reagálni. nem séróból lökni, mert úgy szubjektívek lennének. és nekem is csak ilyenkor sikerült két társam dolgához hozzászólnom jól. előbb függetlenné kellett tenni magam a vita hevétől, ami ugyan nem érdekelt, de mégis húzott valamelyik fél felé... pártvitáknál például - ilyen közegben gyakran vagyok és ráadásul pátpreferenci nélkül részemről - , gyakran veszem észre, hogy magamban kiállok valamelyik fél mellett. nem azért, mert egyetértek vele politológiailag. hanem az érvelési technikája, tolleranciája vonzó mondjuk. és ha elkap a szitu heve, akkor be is szállok akár. mondjuk harcosan harcolok a tolleranciáért, békéért :P :D de ha ezt látom magamnál, észreveszem, akkor hátrább tudok lépni... ehhez mindig idő kell...

Válasz

kiscsoportos terápiás közegben is tapasztaltam ezt a folyamatot a pszichológusoknál is. azért nem regálnak azonnal, mert hagyják magukat a tükörben megnézni és utána reagálni. nem séróból lökni, mert úgy szubjektívek lennének. és nekem is csak ilyenkor sikerült két társam dolgához hozzászólnom jól. előbb függetlenné kellett tenni magam a vita hevétől, ami ugyan nem érdekelt, de mégis húzott valamelyik fél felé...  pártvitáknál például - ilyen közegben gyakran vagyok és ráadásul pátpreferenci nélkül részemről - , gyakran veszem észre, hogy magamban kiállok valamelyik fél mellett. nem azért, mert egyetértek vele politológiailag. hanem az érvelési technikája, tolleranciája vonzó mondjuk. és ha elkap a szitu heve, akkor be is szállok akár. mondjuk harcosan harcolok a tolleranciáért, békéért :P :D de ha ezt látom magamnál, észreveszem, akkor hátrább tudok lépni... ehhez mindig idő kell... nekem.Előzmény: OpenMinded, 2007-08-14 12:31Persze attól függ, hgoy mit tekintünk objektív megfigyelőnek, de én már számtalanszor találkoztam olyan helyzetekkel, amikor benne voltam egy vitában valakivel, s egy külső visszacsatolás segített kilépni a saját elfogult álláspontomból, illetve nem egyszer találkoztam már azzal is, amikor magam tudtam kivül maradni (érzelmileg vagy ideologiailag elfogulatlan), s sikerült a veszekedést visszaterelni egy konstruktiv és kulturált vita medrébe...Vagy említhetném a pszichodráma kört is, ahova jártam, s ahol a pszichologusok mellett szintén sokszro képes volt valaki kivülről rálátni valaki elfogult álláspontjára. S itt nem abszolut objektivitásról beszélünk, hanem az adott kérdéssel kapcsolatos függetlenségről. teszem azt, ha valaki politikai vitába keveredik valakivel (mszp vs fidesz) akkor egy párttalan szemlélő objektivabban képes csititani a kedélyeket...Előzmény: Berna, 2007-08-14 10:47ilyenkor jön az, hogy valamelyiknek tetszik a vitatkozási stílusa, vagy csak egyszerűen a fizimiskája... és máris szubjektív leszek... még nem nagyon láttam objektív megfigyelőt sehol semmilyen szituban... mindenkire rezonál valahogy, amit... és ez nemcsak a vita témája lehet... hanem rengeteg mellékes dolog is...

Válasz

én úgy képzelem, hogy a harmadik szemlélő ilyenkor maga is húz valamerre, hanem is témához, hanem személyhez, de mivel ő kevésbé érintett a dolgoban - vagyis nem objektív, csak objektívebb - , ezért hamarabb észreveszi magánál ezt az elfogultságot, önvizsgál öntudatlanul a vitázók tükrében és eztán jelez feléjük kívülről és objektíven már... én így éltem meg...vagyis mindenki szubjektív, csak a harmadiknak kevésbé húsbavágó a cucc és ezért tud felülemelkedni és szitut korrigálni magában és a 2 fél között...Előzmény: OpenMinded, 2007-08-14 12:31Persze attól függ, hgoy mit tekintünk objektív megfigyelőnek, de én már számtalanszor találkoztam olyan helyzetekkel, amikor benne voltam egy vitában valakivel, s egy külső visszacsatolás segített kilépni a saját elfogult álláspontomból, illetve nem egyszer találkoztam már azzal is, amikor magam tudtam kivül maradni (érzelmileg vagy ideologiailag elfogulatlan), s sikerült a veszekedést visszaterelni egy konstruktiv és kulturált vita medrébe...Vagy említhetném a pszichodráma kört is, ahova jártam, s ahol a pszichologusok mellett szintén sokszro képes volt valaki kivülről rálátni valaki elfogult álláspontjára. S itt nem abszolut objektivitásról beszélünk, hanem az adott kérdéssel kapcsolatos függetlenségről. teszem azt, ha valaki politikai vitába keveredik valakivel (mszp vs fidesz) akkor egy párttalan szemlélő objektivabban képes csititani a kedélyeket...Előzmény: Berna, 2007-08-14 10:47ilyenkor jön az, hogy valamelyiknek tetszik a vitatkozási stílusa, vagy csak egyszerűen a fizimiskája... és máris szubjektív leszek... még nem nagyon láttam objektív megfigyelőt sehol semmilyen szituban... mindenkire rezonál valahogy, amit... és ez nemcsak a vita témája lehet... hanem rengeteg mellékes dolog is...

Válasz

Persze attól függ, hgoy mit tekintünk objektív megfigyelőnek, de én már számtalanszor találkoztam olyan helyzetekkel, amikor benne voltam egy vitában valakivel, s egy külső visszacsatolás segített kilépni a saját elfogult álláspontomból, illetve nem egyszer találkoztam már azzal is, amikor magam tudtam kivül maradni (érzelmileg vagy ideologiailag elfogulatlan), s sikerült a veszekedést visszaterelni egy konstruktiv és kulturált vita medrébe...Vagy említhetném a pszichodráma kört is, ahova jártam, s ahol a pszichologusok mellett szintén sokszro képes volt valaki kivülről rálátni valaki elfogult álláspontjára. S itt nem abszolut objektivitásról beszélünk, hanem az adott kérdéssel kapcsolatos függetlenségről. teszem azt, ha valaki politikai vitába keveredik valakivel (mszp vs fidesz) akkor egy párttalan szemlélő objektivabban képes csititani a kedélyeket...Előzmény: Berna, 2007-08-14 10:47ilyenkor jön az, hogy valamelyiknek tetszik a vitatkozási stílusa, vagy csak egyszerűen a fizimiskája... és máris szubjektív leszek... még nem nagyon láttam objektív megfigyelőt sehol semmilyen szituban... mindenkire rezonál valahogy, amit... és ez nemcsak a vita témája lehet... hanem rengeteg mellékes dolog is...

Válasz

ennek ellenére egy kommuna feltétlenül tolleránsabbá tesz, mert több gondolkozásimóddal vagyok kénytelen szembesülni a nap minden percében... és néha tőlem nagyon idegenekkel...

Válasz

ilyenkor jön az, hogy valamelyiknek tetszik a vitatkozási stílusa, vagy csak egyszerűen a fizimiskája... és máris szubjektív leszek... még nem nagyon láttam objektív megfigyelőt sehol semmilyen szituban... mindenkire rezonál valahogy, amit... és ez nemcsak a vita témája lehet... hanem rengeteg mellékes dolog is...Előzmény: OpenMinded, 2007-08-14 10:39természetesen lehet elfogult is a külső szemszög, de ez nem feltétlen. Amig azonosulok bizonyos szerepeimmel, addig elfogultabb vagyok azokkal az emebrekkel, akik hasonló szerepet töltenek be a konfliktusban (az anya aki áldozatnak érzi magát, elfogult egy hasonló helyzetben lévő nővel, s hajlamos a saját önigazolás miatt neki igazat adni). Azonban egy "áldozat anya" is kvázi elfogulatlan képes maradni, amikor két férfi veszekszik mondjuk egy technikai kérdésen. Akkor kivülről tisztábban láthatja, hogy nem konstruktivan kezelik a konfliktust, hanem érzelmi alapon veszekednek anélkül, hogy bármelyikben is felébredjen a megérteni és megoldani probálás szikrája.Előzmény: Berna, 2007-08-14 10:27egyszer már hozzászóltam ehhez, de nem vitte fel a gép...szerintem nincs olyan, hogy kívülről nézem két ember hatalmi harcát és nem veszek benne részt. akaratlanul is pártjára állok magamban valamelyiknek, és ezzel az energiám már részt vesz a dologban... erről szól a scoportpszichológia... meg még sok másról...

Válasz