teljesen igazad van. egyet kivéve. nem volt még rossz esküvős élményem mindig imádtam az esküvőket szerintem nagyon szép szertartás. amiben igazad van, hogy a saját gondolataimtól éreztem rosszul magam. mivel már előre kigondoltam hogy rossz lesz. ez meg tudom hogy az én önzőségem, mert kicsit úgy voltam vele, hogy nekem rossz, pont ezmiatt, és így kell másokat ünepelnem, szóval önsajnálat miatt és ez nem szép dolog.. ez önzőség. mert attól hogy velem mi van, még tudnom kéne örülni mások boldogságának. érted? de én csak arra gondoltam hogy ez nekem milyen rossz.. és nem azt hogy nekik miylen jó. miért ilyen irígy önző az ember? pedig nem akarnék az lenni Előzmény: OpenMinded, 2007-09-18 09:35 Értem, hogy azt GONDOLOD, hogy elöször érzed a "nem akarást", s csak aztán válik gondolattá, de ha migvizsgálod, hogy mit találsz az érzés mögött, akkor korábbi emlékeket, vagyis gondolatban tárolt képeket fogsz találni, amikor az ott léted alatt valóban nem érezted ott jól magad. De ilyenkor, amikor egy hasonlatos esemény újra élése közeledik, ezt a gondolatban tárolt érzést vesszük elő, s ez alapján ITÉLJÜK meg ELŐRE azt, hogy most IS szarul fogom érezni magam... Egyetlen dolgot nem tudatosítunk ilyenkor. Hogy korábban nem az esemény miatt éreztem rosszul magam, hanem az akkor önmagam gondolatai, véleménye (itélete) és ellenállása miatt, amiért nem tudtam elengedni magam...Előzmény: Ibolya, 2007-09-17 11:19Hogy már eleve azért nincs kedvünk valamihez, mert a fejünkben él valami arról ami történni fog, vagy kellene hogy történjen?

Válasz

Értem, hogy azt GONDOLOD, hogy elöször érzed a "nem akarást", s csak aztán válik gondolattá, de ha migvizsgálod, hogy mit találsz az érzés mögött, akkor korábbi emlékeket, vagyis gondolatban tárolt képeket fogsz találni, amikor az ott léted alatt valóban nem érezted ott jól magad. De ilyenkor, amikor egy hasonlatos esemény újra élése közeledik, ezt a gondolatban tárolt érzést vesszük elő, s ez alapján ITÉLJÜK meg ELŐRE azt, hogy most IS szarul fogom érezni magam... Egyetlen dolgot nem tudatosítunk ilyenkor. Hogy korábban nem az esemény miatt éreztem rosszul magam, hanem az akkor önmagam gondolatai, véleménye (itélete) és ellenállása miatt, amiért nem tudtam elengedni magam...Előzmény: Ibolya, 2007-09-17 11:19Hogy már eleve azért nincs kedvünk valamihez, mert a fejünkben él valami arról ami történni fog, vagy kellene hogy történjen?Igen egyébként amikor újra láttam a fejemben hogy mindenki vidám ünneplés stb, akkor ettől ment el a kedvem, vagyis saját gondolatom az ami miatt elkezdem rosszul érezni magam? De hát az egész erről szólt hogy mit gondoltam, és valójában mi történt. Egy percig nem hittem hogy jól fogom érezni magam, vagy hogy az nem csak álca lesz. Már eleve attól voltam rosszul hogy úgy kell tennem ahogy nem akarok mert nem érzem úgy magam. Érted? én nagyon sokszor érzem ezt a nemakarom érzést, és valószínüleg ez akadályoz meg sokmindenben vagyis én magamat..

Válasz

Hogy már eleve azért nincs kedvünk valamihez, mert a fejünkben él valami arról ami történni fog, vagy kellene hogy történjen?Igen egyébként amikor újra láttam a fejemben hogy mindenki vidám ünneplés stb, akkor ettől ment el a kedvem, vagyis saját gondolatom az ami miatt elkezdem rosszul érezni magam? De hát az egész erről szólt hogy mit gondoltam, és valójában mi történt. Egy percig nem hittem hogy jól fogom érezni magam, vagy hogy az nem csak álca lesz. Már eleve attól voltam rosszul hogy úgy kell tennem ahogy nem akarok mert nem érzem úgy magam. Érted? én nagyon sokszor érzem ezt a nemakarom érzést, és valószínüleg ez akadályoz meg sokmindenben vagyis én magamat.. Előzmény: OpenMinded, 2007-09-14 10:10Felemelő olvasmány, amikor valaki ilyen mélységből képes megfigyelni és megosztani a benne lejátszodó folyamatokat. :) S ilyenkor mintha egy saját korábbi megfigyelésemet olvasnám újra, hiszen hányszor, de hányszor történt ez már meg velem is, játszódott le hasonló, ha éppen nem ugyanez a történet a fejemben. Egy észrevétel:  "Eltűnődök még ezen kicsit, és újra bevillan hová is tartunk éppen. Ismét ez a hülye érzés fog el"Itt talán kihagytál egy lépcsőt, a tudatosításban. A "bevillan hova is tartunk éppen" a képzeletemben élő "mese", ami gondolat formájában létezik bennem, s ez a gondolat generálja az érzéseket bennem. Vagyis korábban "én-magamról" megfeledkezve léteztem, s ekkor bekapcsol, az ÉN hol vagyok, ÉN kivel vagyok, Én hova tartok GONDOLATA, s az ÉN-képzeleten keresztül azonnal ott van az én múltja, jövője, "nem akarom érzése" (ellenállása), s oda a pillanat varázsának... Figyeld csak meg... :)

Válasz

De ha nem mentél volna el, akkor nem tudtad volna hogy mit hagytál ki. Szóval néha magunkra kell erőltetni dolgokat.. Előzmény: VL67, 2007-09-10 15:53S bizony hányszor gondoltam már azt utólag, hogy mennyire jó is volt elmennem és mennyire megbántam volna, ha nem megyek el.

Válasz

Felemelő olvasmány, amikor valaki ilyen mélységből képes megfigyelni és megosztani a benne lejátszodó folyamatokat. :) S ilyenkor mintha egy saját korábbi megfigyelésemet olvasnám újra, hiszen hányszor, de hányszor történt ez már meg velem is, játszódott le hasonló, ha éppen nem ugyanez a történet a fejemben. Egy észrevétel:  "Eltűnődök még ezen kicsit, és újra bevillan hová is tartunk éppen. Ismét ez a hülye érzés fog el"Itt talán kihagytál egy lépcsőt, a tudatosításban. A "bevillan hova is tartunk éppen" a képzeletemben élő "mese", ami gondolat formájában létezik bennem, s ez a gondolat generálja az érzéseket bennem. Vagyis korábban "én-magamról" megfeledkezve léteztem, s ekkor bekapcsol, az ÉN hol vagyok, ÉN kivel vagyok, Én hova tartok GONDOLATA, s az ÉN-képzeleten keresztül azonnal ott van az én múltja, jövője, "nem akarom érzése" (ellenállása), s oda a pillanat varázsának... Figyeld csak meg... :)

Válasz

"Mennyire nincs kedvem menni."Milyen ismerős gondolat ez...S bizony hányszor gondoltam már azt utólag, hogy mennyire jó is volt elmennem és mennyire megbántam volna, ha nem megyek el.Aztán megint nincs kedvem menni...Szabadulnék a pillanattól és mondvacsinált indokokkal operálok saját magam előtt.Hülye vagyok, lassan tanulok.

Válasz