KÉPZELŐDSZ...

képzelödsz klub. hírei - 2007. szeptember

szertartas

Mennyire nincs kedvem menni. Tulajdonképpen miért megyek? Mert úgy illik? Hisz meghívtak. De miért hívtak meg? Olyan idegennek érzem magam. Ki ezek és hová tartok egyáltalán? Csak én érzek így? Vajon mi az bennünk ami hajt hogy megtedd? Vagy csak be vagyunk programozva és már fel sem tûnik csak csináljuk és tesszük a dolgunkat anélkül hogy egy pillanatra is megállnánk elgondolkodva miért is jó ez nekem? Hm. Miközben araszol az autó a dugóban, én ismét a gondolataimba merültem.

Utolsó hozzászólás

Molnár Ibolya üzente 17 éve

teljesen igazad van. egyet kivéve. nem volt még rossz esküvős élményem mindig imádtam az esküvőket szerintem nagyon szép szertartás. amiben igazad van, hogy a saját gondolataimtól éreztem rosszul magam. mivel már előre kigondoltam hogy rossz lesz. ez meg tudom hogy az én önzőségem, mert kicsit úgy voltam vele, hogy nekem rossz, pont ezmiatt, és így kell másokat ünepelnem, szóval önsajnálat miatt és ez nem szép dolog.. ez önzőség. mert attól hogy velem mi van, még tudnom kéne örülni mások boldogságának. érted? de én csak arra gondoltam hogy ez nekem milyen rossz.. és nem azt hogy nekik miylen jó. miért ilyen irígy önző az ember? pedig nem akarnék az lenni Előzmény: OpenMinded, 2007-09-18 09:35 Értem, hogy azt GONDOLOD, hogy elöször érzed a "nem akarást", s csak aztán válik gondolattá, de ha migvizsgálod, hogy mit találsz az érzés mögött, akkor korábbi emlékeket, vagyis gondolatban tárolt képeket fogsz találni, amikor az ott léted alatt valóban nem érezted ott jól magad. De ilyenkor, amikor egy hasonlatos esemény újra élése közeledik, ezt a gondolatban tárolt érzést vesszük elő, s ez alapján ITÉLJÜK meg ELŐRE azt, hogy most IS szarul fogom érezni magam... Egyetlen dolgot nem tudatosítunk ilyenkor. Hogy korábban nem az esemény miatt éreztem rosszul magam, hanem az akkor önmagam gondolatai, véleménye (itélete) és ellenállása miatt, amiért nem tudtam elengedni magam...Előzmény: Ibolya, 2007-09-17 11:19Hogy már eleve azért nincs kedvünk valamihez, mert a fejünkben él valami arról ami történni fog, vagy kellene hogy történjen?

Tovább

Paulo Coelho élete

17 éve | Blahó Tímea | 0 hozzászólás

Paulo Coelho 1947-ben született középosztálybeli családban; édesapja, Pedro, mérnök volt, édesanyja, Lygia, pedig háztartásbeli. Hétévesen beíratták a Rio de Janeiró-i Szent Ignác jezsuita iskolába. E zord falak között talált rá igazi ? írói ? hivatására. Elsõ irodalmi díját is az iskola versíróversenyén nyerte. Ennek ellenére Paulo szülei más sorsot szántak a fiuknak. Mérnöknek szánták, ezért megpróbálták lebeszélni arról, hogy az irodalomnak szentelje magát.

Tovább

Boldogságot mindenkinek

17 éve | Krén Zsuzsi | 0 hozzászólás

A boldogság-hormonok

A jókedvet, jó közérzetet kiváltó drogok szinte visszautasíthatatlanok. A kokainnal, koffeinnel és egyebekkel az emberek olyasmit akarnak elérni, ami segít a dermesztõ stresszt és a bénító nyomást enyhíteni, s elviselhetõvé teheti a modern életet. Szaporodnak a bizonyítékok, miszerint ezek a drogok ártalmasak, pusztítóak, ugyanakkor a tudósok arra is rájöttek, hogy az egészséges szervezet elõállítja a jó közérzetet és jó kedvet elõidézõ saját anyagait, amelyeknek védelmezõ és az egészséget elõmozdító hatásuk is van.

Tovább

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben