MEDUGORJE

Meðugorje /ejtsd: Megyugorjé/ Nyugat-Hercegovinában Mostartól délre Assisi magasságában helyezkedik el a 43. szélességi fokon.

Meðugorje látképe a Križevacról
(2004.)

AZ ELSÕ JELENÉS
(1981. június 24.)

1981. június 24-én két leány - a 15 éves Ivanka Ivankoviæ és a 16 éves Mirjana Dragièeviæ - a Bijakoviæi /Bijakovityi/ faluból délutáni sétára indultak a nagy hõségben. A házakon túl a Crnica hegy felé vették az irányt. Visszafele jövet Ivanka felpillantott jobbra a Podbrdo hegyre, s egy fényben ragyogó, fiatal nõ alakjára lett figyelmes:

A Podbrdo hegy

- Nézd, ott a Szûzanya!
- Még mit nem! Miféle Szûzanya? - szakította félbe Marija, aki oda se nézett s haladt tovább.
A falu szélénél a 13 éves Milka Pavloviæ-tyal találkoztak, aki megkérte õket, hogy segítsenek neki a juhokat haza hajtani. Ivanka megkérte õket, hogy elõtte nézzék meg azt a helyet, ahol õ a Szûzanyát látta. Mikor odaértek mindnyájan látták a csodálatos nõalakot.
Mirjana megjegyezte, hogy a ruhája nem ebbõl a korból való s, hogy gyermeket tart a karjában. Ivanka már ekkor biztos volt benne, hogy a Gospa /Goszpa/ azaz a Szûzanya áll elõttük. Miközben a hölgyet figyelték, megérkezett Vicka - a 17 éves Vida Ivankoviæ - s Mirjana így szólt hozzá:
-Nézz oda, ott van a Szûzanya!
Vicka azonban oda se pillantva leszaladt a faluhoz és sírva fakadt, hogy társai ezzel viccelõdnek. Késõbb Vicka összeszedve bátorságát két fiú - a 20 éves Ivan Ivankoviæ és a 16 éves Ivan Dragièeviæ társaságában visszatért és õk is látták a tüneményt.

Vicka tisztán látta a nõalakot, aki ezüstös szürke ruhában égszínkék szemekkel, kicsi szív alakú szájjal, fehér fátyollal állt, mely alól fekete hajtincsek bukkantak elõ. Arca szabályos rózsaszín és feje körül 12 csillagból álló "korona" lebegett, gyermekét pedig fátylával takarta. Lábát hosszú ruha fedte, s puha felhõn állt, mely kicsivel a föld felett lebegett.
- Hív bennünket! Ki mer közelebb menni?
Egyikük se mert, és a jelenés eltûnt.
Otthon lelkendezve mesélték mindenkinek, mit láttak, de a szülõk megfontoltságra intették õket:
- Hallgassatok gyerekek, és ne játsszatok ilyen dolgokkal! Tiszteljétek a Szûzanyát,
és azonnal menjetek el az atyához gyónni.
Mások kinevették, sõt ugratták is õket.

MÁSODIK JELENÉS
(1981. június 25.)

Másnap Ivanka, Mirjana és Vicka fél hat tájban elindultak a Crnica-hegy lábához. Velük ment Marinko, Šito, néhány asszony és gyermek. Csatlakozott Ivan Dragièeviæ is, aki elõzõ este megfutamodott. Ugyanabban az idõben, mint tegnap, Ivanka pillantotta meg elsõnek a fényes nõalakot és felkiáltott:
-Ott a Szûzanya!
A velük levõ asszony ekkor azt mondta nekik:
- Szaladjatok, hát nem látjátok, hogy hív benneteket!
Az asszonyok csodálkozva nézték a gyerekeket, akik olyan gyorsan siettek felfelé a kövek és bozótok ellenére, mintha egy láthatatlan kéz emelte volna õket oda. Háromszor erõs villanás cikázott át a tiszta égbolton, -amit mindenki látott- s ekkor a kis Jakov térdre rogyott és felkiáltott:
- Látom a Szûzanyát!

A jelenés helyén ma szobor áll

Marija is mellé térdelt, mert õ is látta Máriát, aki most a kis Jézus nélkül jelent meg. A Miatyánkot kezdték mondani, majd az Üdvözlégy Máriát. Mária velük imádkozott, de az Üdvözlégy elején mélyen hallgatott.
Az imák után Ivanka a következõ kérdést intézte:

- Hogy van az én anyám?
- Édesanyád jól van, jól van. Ezután mindnyájan azt kérdezték eljön-e újra.
- A Szûz igent bólintott és eltûnt. A jelenés után vették csak észre, hogy Jakov a tüskék között esett térdre, Marija pedig egy darázsfészekre térdelt, de nem volt rajtuk semmiféle sérülés.
- Milyen szép volt. Sohasem láttam nála szebb hölgyet. Most, hogy láttam a Szûzanyát azt sem bánom, ha meghalok - mondta a kis Jakov.

Lefelé jövet a hegyrõl újra meglátták a Szûzanyát, aki mosolyogva ennyit mondott nekik:
- Isten veletek angyalaim!

Teljesen biztos vagyok, hogy a Szûzanyát láttam - mondta egy asszony kérdésére.

A gyerekek szerint a Szûzanya 20 évesnek tûnt, nyúlánk, arányos testalkatú, szépségét pedig nem lehetett szavakba foglalni. Hangja olyan csengõ hangzású, hogy nehéz elmondani annak, aki nem hallotta. Szeme olyan kék árnyalatú volt amilyet még sohasem láttak.
Ivanka könnyezve jött le a hegyrõl, mert nagyon meghatotta, hogy édesanyja már a mennyben van.
Vickát hazaérve azon törte a fejét mit is imádkozzanak, mikor legközelebb mennek ki a hegyre. Nagyanyja azt tanácsolta, hogy egy Hiszekegyet és hét Miatyánkot, hét Üdvözlégyet és hét Dicsõséget mondjanak a Szûz hét fájdalmának tiszteletére. Mások azt ajánlották, hogy vigyenek szentelt vizet és hintsék meg a jelenést, mert ha az az ördögtõl van, nyomban el fog tûnni. Meðugorjeben egyébként is szokás volt minden szombaton szenteltvízzel meghinteni minden szobát, az udvart, az istállót, miközben a háziasszony a Hiszekegyet imádkozta, hogy minden baj elkerülje a házat.
A jelenések másnapján este Vicka rokona, Marinko bement a plébániára, hogy értesítse fra Zrinko atyát, a káplánt mindarról, ami a Podbrdón történik. Az atya nem izgatta fel magát a történteken, hanem nyugodtan válaszolta:
- Akinek megadatott, hogy lásson, az nézze, akinek nem adatott meg, ne nézze.