ÖTÖDIK JELENÉS
(1981. június 28.)

Másnap a vasárnapi mise után az atya kikérdezte Ivánkát az eseményekrõl:

- Ivanka, tudod azt, hogy sokan, akik elmennek a templom elõtt méltatlankodnak amiatt, hogy semmit sem látnak, és semmit sem hallanak. Egyesek nagyon ki vannak ábrándulva.
- Én nem tehetek errõl.
-Tudom…de miért nem ad valami jelet?
- Hát, ezt nem tudom. Azt mondta, hogy a nép higgyen szilárdan…
- Én csak azt mondom magának, hogy láttam, és nem érdekel, hogy hisz-e abban vagy sem.
-Majd megbizonyosodik…
- Hallottam, amikor Vicka kérte a Szûzanyát, adjon valamilyen jelet a népnek. A Szûzanya bólogatott a fejével, és azt mondta: "A nép higgyen szilárdan, mintha látna." A barátokkal kapcsolatban is ezt kérdeztük tõle. Azt mondta, hogy õk is higgyenek szilárdan.
-Te megérintetted-e a Szûzanyát?
- Igen, de az ujjaim elmozdultak, amikor megérintettem... minden ujjam valahogy önmagától visszahúzódott.

Ivan után, aki szûkszavúan igennel és nemmel válaszolt a határozott fellépésû Vicka következett, aki kifejezte szilárd bizalmát a Szûzanya jelenései iránt.

Az ötödik jelenésen többek között a következõ párbeszédet rögzítette a magnó:

- Kedves Szûzanya, mit vársz tõlünk?
- Hitet és hogy tiszteljetek.
- Kedves Szûzanya, mit vársz a papjainktól?
- Hogy szilárdan higgyenek, és õrizzék a nép hitét.
- Kedves Szûzanya, miért nem mutatkozol meg a templomban, hogy mindenki lásson?
- Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek.
- Kedves Szûzanya eljössz-e újra?
Intett a fejével, hogy igen.
- Kedves Szûzanya, mit szeretsz jobban: ha imádkozunk, vagy ha énekelünk?
- Mindkettõt.
- Kedves Szûzanya, mit vársz a jelenlévõ néptõl?
- Kedves Szûzanya, adsz-e valamilyen jelet, hogy higgyenek az emberek?
- Menjetek Isten békéjében.
A Szûzanya eltûnt a fényben és a nép énekelni kezdett. A jelenés után egyesek nagyon durva szavakkal illették a kis látnokokat.

HATODIK JELENÉS
(1981. június 29.)

Péter és Pál apostol ünnepén, június 29-én kora reggel megjelent a rendõrség a faluban, hogy a látnokokat a mostari elmebetegek kórházába vigye. Elvitték õket elõször a hullaházba, ahol kibírhatatlan bûz terjengett, majd bevezették az elmebetegek közé õket. Ezek után vitték el a pszichiáterek elé, akik között beszervezett kommunista ügynökök is voltak.
Az egyik orvosnõ ráripakodott a gyerekekre:
- Mi az, még hogy ti akarjátok tönkretenni az államunkat, amelyért mi a vérünket ontottuk?
- Te láttad a Szûzanyát? - kérdezték a kis Jakovot.
- Igen.
- És vajon mi mindent tennél meg érte?
- Akár meg is halnék érte!
Az orvos elnémult és nem volt több kérdése. A vizsgálat után a mohamedán orvos megjegyezte:
- Nem láttam náluknál okosabb gyermekeket. Az a bolond, aki idehozta õket. Ezután haza engedték õket.
A délutáni jelenésen mindnyája ott voltak már. A kis süket és béna Danijelt is felhozták és kérték a Szûzanyát a gyógyulásáért.
- A szülei imádkozzanak, hitük legyen szilárd és böjtöljenek. Menjetek Isten békéjében!
Ezután eltûnt. A kis Danijel egy idõ után pedig teljesen meggyógyult.

A Lourdes-i Szûzanya szobra
a templom jobb hajójában
(2004.)