HARMADIK JELENÉS
(1981. június 26.)

A harmadik napon már tömegesen érkeztek Meðugorjeba és egyenesen a Podbrdo felé vették útjukat. Vicka, Jakov, Mirjana, Ivanka, Marija és Ivan, az egész napot várakozással töltötték.

A hat látnok

Délután 6 óra tájban elindultak fel a hegyre. Milka is velük tartott abban a reményben, hogy újra meglátja a Szûzanyát, de csak azt látta amit a többi jelenlevõ: egy nagy villámot, amely végighasított az égen és összekötötte a mennyet a földdel.
A hármas villanás után a látnokok a Szûzanyához szaladtak és egy nagy kõ tövében térdre borultak és hangosan imádkozni kezdtek. A forróság elviselhetetlen volt. A nagy tolongásban valaki még a Szûz palástjára is rálépett, mire õ azonnal eltûnt. Voltak, akik káromkodni kezdtek és rátámadtak a kis látnokokra. Ivanka, Mirjana és Vicka egy kis idõre még eszméletüket is elvesztették. Amikor a jóérzésû emberek rendet teremtettek maguk körül és a gyermekek is újra imádkozni kezdtek a Szûzanya is újra megjelent. Vicka ekkor egy kis üveg szentelt vizet vett elõ és a Szûzanyára locsolta:
- Az atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, ha te vagy a Szûzanya maradj velünk, ha nem, akkor távozz tõlünk!
A Szûzanya kedvesen mosolygott.
- Mondd meg, ki vagy te?! - kérdezte Mirjana.
- Én vagyok a Boldogságos Szûzanya.
Mirjanát boldogság öntötte el és egy éve elhunyt nagyapja iránt érdeklõdött.
Azt a választ kapta, hogy jól van, és nem kell aggódnia miatta. Ezután jelet kért, hogy akik nem látják õt azok is higgyenek, de erre nem kapott ígéretet.
- Üzent-e nekem valamit az édesanyám? - kérdezte Ivanka.
- Azt, hogy hallgassatok a nagymamátokra, legyetek jók, segítsetek neki, mert öreg és már nem tud sokat dolgozni.
- Szûzanya, miért minket választottál?
- Nem választom mindig a legjobbakat.
- Miért jöttél közénk, és mit vársz tõlünk?
- Hogy összetartsalak benneteket, mert jó hívõk vagytok!
- Eljön holnap is?
Õ fejbólintással válaszolt.
Marinkó tanúsága szerint azon az estén mintegy 3000 ember jött el. Akik nem láttak saját szemükkel semmit, azok közül néhányan kábítószereseknek csúfolták a kis látnokokat. Hazafelé tartva a Szûz még egyszer megjelent nekik:
- Menjetek Isten békéjében!
Marija a Lokvetina helységnél ismét térdre esett és jelenésében a Szûz a következõket mondta:
- Béke, béke, béke! Békéljetek meg egymással, béküljön ki a nép, és béke uralkodjon Isten és az emberek között…!

NEGYEDIK JELENÉS
(1981. június 27.)

1981. június 27-én, a jelenések negyedik napján, a belügyi szervek a kis látnokokat erõszakkal magukkal vitték Èitlukba orvosi vizsgálatokra. Míg a gyerekek vizsgálaton voltak fra Jozo atya megérkezett a plébániára, ahol megtudta, hogy a nép már tömegesen özönlik a faluba, mert a gyerekeknek megjelenik a Szûzanya.
Fra Jozo atya az oltár elõtt erélyesen intette a hívõket:

Oltár a Szent Jakab templomban

- Az egyház nagyon szigorú a jelenések kérdésében, elhatárolja magát azoktól mindaddig, amíg alaposan ki nem vizsgálja az ügyet, és fel nem tárja a teljes igazságot! Mi nem tehetünk mást mint, hogy imádkozunk.

Az ima után kérte a híveket, hogy ne menjenek ki a hegyre, de 4 órakor már mindenki kint volt a hegyen. A ferences szerzetes keserûen állapította meg, hogy annyi tanítás és prédikáció után még mindig mennyire naiv és hiszékeny a népe. Miért keresik mindig valahol máshol a vallási élményeket, és nem magát Krisztust, aki mindig köztük van az Eukarisztiában. Mi haszon van a jelenésbõl? Gyötörte a gondolat, hogy emiatt nagy botrány törhet ki, ami rossz fényt vet nemcsak a helyi papságra, hanem az egész egyházra is, a kommunisták meg kárörvendve dörzsölik majd a kezüket. Eldöntötte, hogy maga kérdezi ki a gyerekeket, külön-külön.
Délután a szokott idõben a hegyre mentek és most már a plébános is velük volt. Marija felkiáltott: Ott van! A gyerekek hihetetlen sebességgel szaladtak a köveken át a jelenés helyére, szinte repültek. Még a plébános sem tudta utolérni õket.
Ekkor az egyik asszony finom szellõsuhogást érzett, majd az ég alja a Podbrdón rózsaszínûvé vált, a közepén pedig a Szûzanya fénylõ alakja jelent meg.
Ezen az estén is nagy tömeg tolongott, mert a nagy fényességet mindenki látta. Grgo Kozina, aki mindent magnóra rögzített, amit a Szûzanya mondott a gyerekek által annyira közel volt, hogy véletlenül a Szûzanya palástjára lépett. A jelenés megszakadt. Ezután sikerült a népet a gyerekektõl hátrább terelni és a jelenés folytatódott. A kis látnokok kérésére mindenki letérdelt. Ezen a napon mintegy 15 000 ember volt a Crnicán. A jelenés után több csodás gyógyulás is történt, melyet fel is jegyeztek a plébánia krónikájában.
Mirjana elpanaszolta, hogy eszement, holdkóros kábítósoknak vádolják õket és segítséget kért. A Szûzanya így vigasztalta õket:
- Angyalkáim, igazságtalanság mindig volt. Ne foglalkozzatok vele.
Ezután eltûnt, de a kis látnokok még sokáig együtt imádkoztak a néppel. Lefelé menet még egyszer megjelent nekik, és megígérte, hogy holnap is eljön, s így búcsúzott el:
- Kedves angyalaim, menjetek Isten békéjében.

A Szûzanya szobra a templom
elõtti téren