Mielott a shaolin kung fu 1500 éves történelmét kezdenénk taglalni, vessünk egy pillantást a Templom alapítására és alapítójára. A legenda szerint, egy napon három ember indult neki, hogy megmásszon egy magas hegyet. Az egyik oldalon egy Taoista igyekezett felfelé, aki a Tao Te King tanításain elmélkedett. A hegy másik felén egy földesúr ballagott, és azon törte a fejét, hogy hogyan nyerhetne ki még több pénzt a földjeibol. Egy harmadik lejton pedig egy indiai Buddhista szerzetes menetelt a hegycsúcs irányába, közben maláját morzsolgatva Buddha nevét ismételgette. Mind a hárman elérkeztek egy ko párkányhoz, és mivel már nagyon magasan jártak úgy döntöttek, hogy itt megpihennek. Egyszerre beborult az ég és a felettük hömpölygo felhoben egy látomás tárult eléjük. Két szerzetes jelent meg, az idosebb mesélt a fiatalabbnak egy templomról ami a Shao hegy lábánál áll egy ligetben. A három ember jól látta a helyet ahová a szerzetes mutatott és elhatározták hogy másnap elmennek oda és megszerzik azt a helyet. A szerzetes nem tudott aludni így még éjszaka megkereste a templom helyét és két fa közé elásta a saruját, hogy megjelölje a területét, ahova buddhista iskolát akart építeni. A Taoista kora hajnalban kelt, elsietett arra a helyre és beleszúrta a botját a földbe a két fa közé, pont az elásott saruba. A földesúr dél körül kelt, szépen kiballagott a ligethez és kalapját ráakasztotta a leszúrt botra. Másnap mikor mind a hárman visszatértek a területükre, nagy veszekedés tört ki arról, hogy ki a jogos tulajdonos, hisz mindhárman megjelölték. Szerencsére pont arra járt Xiao Wen császár, így Ot kérték meg, hogy döntsön. Mivel a saru volt legalul, nyilvánvaló volt, hogy annak a tulajdonosa járt ott eloször, ezért a szerzetesnek ítélte a területet, azzal a feltétellel, hogy egy templomot épít oda. A szerzetes, akit egyébként Batuo-nak hívtak, örömmel tett eleget a feltételnek, és egy kút köré fel is építette a Shaolin templomot. Batuo késobb arról is ismertté vált, hogy a kútból 500 rúgással húzta fel a vizet. ( A teljes történet megtalálható a Legendák oldalon )

A i.u. 495-ben megalapított templom a környezo ligetekrol, fiatal erdokrol kapta nevét, hisz a "shaolin" szó jelentése nem más, mint: "fiatal fák az erdoben", vagy "erdo fái" (Shao a hegy neve, Lin jelentése: erdo). Pontos helyét illetoen Észak-Kínában helyezkedik el, Henan tartományban, Lao Yangtól 45 km-re (Pekingtol 800 km-re délnyugatra), a Song hegységben, a Shao hegy lábánál, a Shaolin patak partján.

Kevés olyan történelmi fogalom létezik, amely annyi vita, keveredés és ugyanakkor csodálat középpontja, mint a Shaolin. Hallhattuk már, ahogy neves egyetemi professzorok egyszeruen letagadják a Shaolin és "problémás gyermekei", a Tong-ok, létezését; Azt is mondják, hogy csak a kínai kormány által hitelesített dokumentumoknak lehet hinni, és hogy a templomok csak a régi regényírók kitalációi.

Ezen értekezés írói információikat az alábbi forrásokból gyujtötték:

1. Olyan emberek elmondásából, akik a templomokban tanulták stílusukat és ott mester fokozatot értek el
2. Olyan mesterektol, akik még a templom lerombolása elott ott tanultak
3. A templomi mesterek külsos tanítványai elbeszéléseibol.

Az állításaik alátámasztásához szükséges információkat minimum három különbözo személy elmondása alapján gyujtötték. A mesterek nem kívánták, hogy megnevezzék oket, mivel politikai menekültek és féltik Kínában maradt családtagjaikat tettük esetleges következményeitol.

A Shaolin rend születése Kr.u. 527-re teheto, amikor is egy indiai Buddhista mester, (egy brahman király, Sughanda harmadik fia) akit Boddhidharma-nak vagy kínaiul Tamo-nak hívtak megérkezett Kínába, mivel haldokló mesterének, Mu He Jia Ye-nek, ígéretet tett, hogy terjeszteni fogja a Chan Buddhizmust. Mikor Leung Császár meghallotta, hogy egy ilyen nagy ember érkezett, meghívta magához udvarába. A Császár rengeteg templomot, szobrot és szentélyt építtetett, és sok adománnyal támogatta a Buddhista egyházat.

Mikor Tamo eljött hozzá, a Császár három kérdést tett fel neki. Az elso: "Annyi mindent adtam a Buddhista egyháznak. Közelebb jutottam ezzel a Nirvánához?(Mit kapok ezért?)" Boddhidharma válasza: "Nem jutottál közelebb, nem kapsz semmit." Ez nem tetszett a Császárnak, de azért feltette második kérdését: "Létezik Buddhista Isten ezen a földön?" A válasz: "Nem." A Császár ezek után ingerülten megkérdezte: "Ki vagy Te?" Erre Tamo azt felelte, nem tudja. A Császár ekkor elküldte a szerinte bolond embert.

Boddhidharma a hegyekben lévo Shaolin templom felé vette útját, hogy találkozzon a szutrákat fordító szerzetesekkel. Amikor megérkezett a templomhoz, Fang Chang, a foapát, nem engedte be attól tartva, hogy téríto, vagy külföldi bajkevero, aki megrontja a szerzeteseit. Miután a szerzetesek elutasították egy közeli barlangba húzódott vissza. A legenda szerint kilenc évig meditált itt és ez alatt az ido alatt sem az ételt sem az italt nem fogadta el amit a szerzetesek hordtak fel neki. A sziklafalon, ami elott meditált, a mai napig látszik árnyékának beégetett nyoma, és szemei kitartó nézésével lyukat fúrt a sziklába. Olyan mélyen tudott meditálni, hogy hallotta a hangyák sikítását. Egy nap meditáció közben véletlenül elaludt és ezért olyan dühös lett magára, hogy levágta szemhéjait. Tea cserje nott ki azon a helyen ahová eldobta oket, és ennek a teának a segítségével késobb a szerzetesek tovább ébren tudtak maradni.

A templombeli szerzetesek egyre gyakrabban jártak fel hozzá mert rájöttek, hogy milyen nagy mester O valójában, és arra kérték, tanítsa oket. Tamo mindig elutasító volt, de egyszer azt találta mondani, hogy majd tanítalak, ha piros hó esik. Erre az egyik pap, Ho Kai -késobbi elso tanítványa- levágta a bal kezét ezzel bizonyítva a mester iránt érzett tiszteletét. Mivel tél volt, vére pirosra festette a havat, így Tamo tanítványaivá fogadta oket. A Császár is tudomást szerzett róla, hogy egy nagy tudású bölcs költözött a templomba, ezért elment meglátogatni. Mikor meglátta azonnal felismerte és elmesélte szerzeteseinek, hogy milyen zagyvaságokat válaszolt neki. A legbölcsebb pap erre azt mondta: Boddhidharma minden kérdésre tökéletes feleletet adott, hiszen a Buddhizmus lényege nem a külsoségekben rejlik, hanem a belso értékek felfedezésében; a megvilágosodást csak önerobol lehet elérni; és az hogy nem tudja, hogy ki O, azt jelenti, hogy a Buddhizmusban nagyon magas szintet ért már el, mivel arra kell törekedni, hogy felülemelkedjünk az egyénen. A Császár ennek hallatán megszégyenülten távozott.

Mikor csatlakozott a szerzetesekhez megfigyelte, hogy nincsenek jó fizikai kondícióban. Napi programjuk nagy része megegyezett a középkori Ír szerzetesekével, ami abból állt, hogy órákon át asztalaik fölé görnyedve fordították a kézírásos szövegeket. Ebbol kifolyólag a papoknak még a legalapvetobb Chan Buddhista meditációkhoz sem volt megfelelo a fizikumuk. Hogy ezen változtasson, Tamo mozdulatsorokat tanított nekik és nap mint nap gyakoroltatta velük. (Indiában a királyi kasztban, minden fajta vallást és muvészetet el kellett sajátítani, így Tamo a harcmuvészetekben is igencsak jártas volt. Innen, és az indiai hatha és raja jóga módosításaiból vette a gyakorlatait) Ezek a gyakorlatok fokozták a chi áramlását és fejlesztették az eronlétet. Az indokínai ikonográfia 18 alapállatának mozgásán alapultak (pl.: tigris, szarvas, leopárd, kobra, kígyó, sárkány, stb.). Ezek lettek a Shaolin kung fu alapjai. Késobb a Pap 18 Ökle néven emlegették ezt az elso gyakorlatot, sot egyesek szerint a Ba Duan Jin is Tamo-tól származik.

Nehéz megállapítani, hogy mikor vált harcmuvészetté. A Shaolin templom elszigetelt helyen volt, ahol az átutazó banditák és kóborló vadállatok állandó problémát jelentettek, így a harcmuvészet az egészség megorzésén túl már a templom védelmét is ellátta. Egy ido után ezeket a mozdulatokat, technikákat egy önvédelmi rendszerbe foglalták, és részletesen lejegyezték.

Ahogy múlt az ido, ez a Buddhista irányzat egyre különlegesebbé vált a harcmuvészet oktatása miatt. Ez nem azt jelenti, hogy Tamo találta fel a harcmuvészetet, hisz az már évszázadok óta létezett Kínában. A zárt templomban viszont lehetségessé vált rendszerezni az oda bekerülo stílusokat, vagy új stílusokká formálni oket, így ezek kizárólag shaolinná váltak. Egy nagy probléma van, ami a nyugati történészeket foglalkoztatja: Hogyan fér össze a Buddhizmus eroszakot tiltó tanítása a shaolin legendás küzdelmi technikáival? A válasz: a shaolin gyakorlója sohasem lehet a támadó, és sohasem használhatja a leghalálosabb technikákat ellentámadásként. A kung fu tanulása az eroszak megértéséhez vezet, és így könnyebb elkerülni a konfliktusokat. A Buddhisták nem fogadják el a támadójuk kihívását, csupán saját technikáját fordítják ellene, nem bántanak senkit, csak nem engedik, hogy az ellenük irányuló támadás célba érjen.

A Shaolin filozófia a Buddhizmusból indult ki, de aztán Taoista elveket is befogadott, így az akkori fo vallások keveréke lett. Újabb templomokat is építettek Henanban, amire azért volt szükség, mert a meglévo templomokat állandó támadások érték, mivel a császár és a helyi vezetok féltek a papok hadierejétol. Shaolin menekültek gyakran másik templomba mentek tanítani, vagy magántanítványokat fogadtak (in Pai). Elofordult az is, hogy új templom jött létre (Fukien, Kwangtung) de az is, hogy egy már meglévo templom vált Shaolinná (Wu-Tang, O Mei Shan). A politikai szerepet vállaló szerzetesek (mint a legendás Fehér Szemöldök és Hung Tze Kwan) sok kellemetlenséget és bajt okoztak a többi zárkózott szerzetesnek.

A Shaolin Templomot négyszer égették fel: 1570-ben, 1640-ben, 1723-ban és 1928-ban. Ezek közül az 1723-as volt a leghíresebb és egyben legbrutálisabb. Augusztus 11-én történt egy beépített mandzsu Bak Mei(Fehér Szemöldök), közrejátszásával. A Mandzsuk alattomos támadását (megmérgezték a vizet) csak öt pap élte túl, de ok nem hagyták kihalni a tradíciókat és a tudást. Kint kezdték tanítani a shaolin technikákat, majd a templom újjáépítése után visszatértek és az ország templomait járva gyujtötték össze a Shaolin kung fu darabkáit. Az öt túlélo közül kettonek a nevét is orzik a feljegyzések. Hung Sin Qua és Funk Si Yu fejenként ezer mandzsuval végzett. Utóbbi arról volt ismert, hogy speciális edzése és fürdoje hatására egész teste sérthetetlen volt, egyetlen pontot kivéve. Késobb sajnos ellenségeinek sikerült egy küzdelem során a magasba ugrasztani és végezni vele.

A Templom modernkori történelme szinte kizárólag háborúkból állt. A Shaolin papok közül sokan csatlakoztak a nemzeti császárellenes mozgalmakhoz, ahol Bokszolóknak nevezték oket. Egyre több külföldi hatalom tört be Kínába és harcolt a Császárhu katonákkal, valamint a Nemzeti hadsereggel (ezek egyébként egymással is hadban álltak). Mivel taktikájuk az volt, hogy aki nem áll melléjük, az ellenség, a Shaolin templomokat és szerzeteseket mindenki rutinszeruen irtotta. A papok közül rengetegen a hegyekbe, vagy külföldre menekültek és csak reménykedtek benne, hogy a shaolin tudása fennmarad, még ha a templomokat le is rombolták.

A kínai kormány 1970 körül kezdte meg a templomok újjáépítését, addig a logyakorlatokhoz használták célpontként. A szerzetesek visszatérte után a templom egy ideig zárva volt a külvilág elott, de aztán megnyitotta kapuit és mára a kínai turizmus egyik központja.